LIVING PICTURE COMPANY / THIRD VOICE’S HOUSE
& MOME VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ SZAK
Á T J Á R Ó K
– tér-(re)akciók -
2010. január 17-18-19.
Enter: 20:30 – Escape: 21:30
!!! 18-án 22:00 órától közönségtalálkozó az alkotókkal !!!
Gödör Klub_Színházterem
1051 Budapest Erzsébet tér
Szubjektív utazás 1000 m2-en, virtuális és valós térben, egy földalatti művésztelep labirintusában. Légy te is elvarázsolt chatszobalakó és kövesd Ariadné álomképekből sodrott fonalát! Még ha össze is gubancolódik, vagy netán elszakad… Lépj be a hangok és gondolatok világába és alakítsd magad a TE utad az elágazások hálózatában! Válassz, kombinálj, barangolj! Üzenj másoknak és magadnak!
„Work in progress” PROJEKTBLOG az alkotás folyamatáról állandóan bővülő tartalommal!
!Katt ide! http://ariadnae.wordpress.com/
„Felépítek egy labirintust, amelyben elveszhetek azzal, akinek kedve támad rá, hogy megkeressen…”
Victor Pelevin: A rettenet sisakja (2005)
„Senki sem ébredt rá, hogy a könyv és a labirintus egy és ugyanaz.”
Jorge Louis Borges: Bábeli könyvtár (1944)
Manapság minden háztartásban van már egy monitor, egy klaviatúra és egy ajtó, melyen keresztül ki-be közlekedhetünk egy közös térbe. A világháló gyermekei vagyunk. Írunk, beszélünk, üzenünk, egyszóval kommunikálunk egy digitális valóságszférán keresztül. Tulajdonképpen egy furcsa, behatárolhatatlan kibertérben éljük az életünket. De valóban találkozunk e virtuális terepen vagy csak érzéki csalódás a mindennapos interaktív információcsere?
Ahogyan a számítógépes világ az „igazi” és a virtualitás valóság közötti határt próbálja meg elmosni, úgy a színház fogalmát megújító formai kísérletezések is mindinkább a vizuális és szcenikai megoldások eddig ismeretlen kombinációira helyezik a hangsúlyt. A kortárs képzőművészet ugyancsak a befogadó és a mű közötti távolság feloldásán munkálkodik és dialógust kíván kezdeményezni. De vajon létrejön-e valódi kommunikáció a multimédiás technikákat (is) alkalmazó alkotó és befogadó között? Vagy csupán magányos, nickneveken létező userek lehetünk egy XXI. századi Minótaurusz-mítoszban? Merre van a kijárat a (net)labirintusból? Elvesz(t)ünk vagy kijut(hat)unk még?
Az Élőkép Társulat és a most alakuló HARMADIK HANG HÁZA már évek óta kísérletezik a színház interaktív térbe való kitágításának lehetőségeivel. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóival folytatott közös munkafolyamatai során a Végtelen és az Ex Libris „színház-kiállításai” után elérkezett Triptichonná teljesedő eposzának harmadik állomásához. Az Átjárók útvesztőt idéző terei a barangoló befogadó számára is felkínálják a közös alkotásban való részvétel lehetőségét.
Az eposz első részének célja a színházi jelenetek egy időben és térben való paralell megjelenítése volt, melyben a közönség maga választhatta meg a dramaturgiai sorrendet és azok idejének hosszát. A következő, betűkre és jelekre fókuszáló munkában a társulat a nézők egyidejű gondolkodására és az alkotók által felvetett kérdések közötti párbeszéddel kísérleteztünk. Az Átjárók című előadás alapkérdése ezúttal pedig az, hogyan alakíthatja az érdeklődő néző a vele történteket és miként válhat főszereplővé. A kacskaringós járatok között bolyongók ugyanis saját közegükben vehetik szemügyre e különleges kiállítás egyes elemeit, s kerülhetnek akár az installációk középpontjába is. A szemlélődők jelenlétükkel, saját (re)akcióikkal tehetik teljessé a labirintus különböző állomásait, szembesülve egyéni megközelítésű kérdésfelvetéseikkel és válaszkereséseikkel.
Élő jelenlét: Deák Emese, Mindák Gergely, Harsay Gábor, Árik Zsófia, Buday Enikő, Klima Gábor, Bartha Máté, Pásztor Teodóra, Böröcz Angelika, Laczkó Péter, Vörös Judit, Taskovics Dorka, Néder Panni, Berke Attila, Székelyhidi Zsolt, Boross Martin
Interaktív jelenlét: Laczkó Juli, Taskovics Éva, Szurdi András, Tesfay Áron, Gyenei Péter, Baracskai Zlatkó, Bordos László Zsolt, Sztojanovics Andrea, Köves Éva, Kovács Ivó, Harkai Doma, Juhász András, Kiczinger Gábor, Füves Zoltán, lonczy, Martincsák István, Szabó Zoltán, Késmárky Attila, Bölecz Lilla
Produkciós asszisztens: Kovács Andrea, Kútvölgyi Léna
Konzulens: Bársony Júlia
Külön köszönet: Bérczi Zsófia, Szirtes János, Baglyas Erika, Hudi László, Sőrés Zsolt, Spanyolnátha, Gödör Klub
Belépő: 1000 HUF / diák 500 HUF
!!! Előzetes regisztráció ajánlott !!! Kovács Andrea +36 20 46 77 523 harmadikhang@gmail.com
########################################## T á M o G a T ó K
FLÓRIÁN MŰHELY
###################################################################################################
Nutscracker
(…) Azt hiszem, nem kell elmagyarázni, hogy mit lát a Helmholtz?
Organizm (-:
Ki?
Nutscracker
A szakzsargonban így hívják azt, akinek a fején a sisak van. A Helmholtz az, aki mesterséges dimenzióban van, amely teljesen elszigeteli a valódi világtól, és benne mozog, pontosabban, azt hiszi, hogy mozog. Tegyük fel, hogy ez a dimenzió egy kis teret alkot, ahol három egyforma márványváza áll. A feladatunk, hogy a kellő módon alakuljon a szüzsé: a középső vázához kell vezetni a Helmholtzot.
Organizm (-:
De hisz a programot lehet beállítani, és nem a kísérleti személyt. Neki saját programja van.
Nutscracker
Épp erről van szó. Amikor a sisak és a Helmholtz egy egésszé olvad össze, akkor szerkeszteni nemcsak úgymond a könyvet lehet, hanem az olvasóját is. Ezért mondjuk, hogy a szerkesztési technológiák külsők és belsők lehetnek. Bár pontos határ természetesen nincs köztük.
Organizm (-:
És világosabban!?
Nutscracker
A külső technológiák arra hatnak, amit látunk, a belsők arra, amit gondolunk.
(Részlet Victor Pelevin: A rettenet sisakja c. regényéből_fordította Bratka László és Polyák Béla)
0 megjegyzés:
Post a Comment